Orbán Balázs - A székelyföld leírása

    Marosszék mezőségi része (részlet)   

"...A fővölgy Csávásnál nem szünik meg, hanem megtartva északi irányát, odább huzódik Rüts felé; most ugyan nincsen ottan falu, de a hagyomány szerint régen ott feküdt a törökök által feldúlt Tormás nevű helység.

De térjünk vissza a Csávástól nyugatnak hajló másik völgybe, mely fentebb ismét kétfelé oszlik. Az egyik Átol pataka által átfolyt kies völgy fejében találjuk a magas Őrhegy és Hanga alján regényesen fekvő Felét. A másik, Sárháló pataka által keresztül-csergedezett, völgyfőben a lombdús Bocsok hegy alján szerénykedő Ménest. 

Régen a két szomszéd falu közös egyházközséget alkotott, közös templomuk a két falu közti Képesdombon feküdt, s azért hívják ma is a domb alatti mocsáros helyet Szentegyház tavának. Itt kőszénrétegek mutatkoznak, melyet a nép özönvíz fának nevez.

A Felét átfolyó Átolpatak martjaiba oly zsíros-szürke szíkföldre akadtak, mit szappan helyett használnak a feleiek, sőt ezen használatra a szomszéd falukba is széthordnak. Fele nevét is onnan eredeztetik, hogy fele megye (egyházközség) volt,  vagy mások onnan, hogy mint egészen tiszta székely falu, melynek lakói a régi kiváltságos időkben mind ármálisták voltak, fele (tejfele) volt a Maros inneni faluknak. E falu 500 lelket számláló lakói közt egyetlen oláh sincsen (az 1567. évi regestrumban Felét mostani néven 2 kapuval találjuk. Most házszáma 113. Határterj. 1275 h. 934 négyszög öl, ebből 676 h. 652 öl szántó, 46 h. erdő 25 h. jó bort adó szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen).

Lakói szintén híres ácsok és épitőmesterek, sőt itt a férfiakkal a nők is versenyeznek, a mennyiben ezek nádmunkát, u. m. szatyrot, lábszőnyegeket, gyékényt, kosarakat, kantárt (miben a fazekakat szokták mezőre hordani), s más ily czikkeket készitnek, s azzal és a nagy mennyiségben termelt gyümölcs, szőlővel és veteménnyel (a falu feletti magas Hanga, s részben az Őrhegy oldala is a magasabban fekvő szőlők alatt gyümölcsös táblákkal van elborítva, hol alma, baraczk, de főként nagyon híres cseresznye terem) a Mezőség oláh helységeiben nagy kereskedést űznek, minek aztán általános jóllét az eredménye; ez pedig felötlőbben a falu csinosságában, a lakházak kaczér tisztaságában nyilatkozik. 

A mezőségi székely lakházak egészen sajátos modorban épülvén, díszleteikben nagyon szeretik a körívek alkalmazását, mi aztán tetszetős kerekdedséget és szabályszerűséget ad az egésznek. Emlitők fentebb az udvarkapuknak sajátos alakját, két jellegző vonásával, a köríves nyilattal, a krokodil s más állat-jelvényes ékítményével.

A Belszékelyföld galambbúgos kapui itten nem divatosak, de megvan azon hasonló szép szokás, hogy az idevaló kapuk is - minden őrállataik daczára - mindig nyitva állnak az útas előtt, melyeken ha belép, szíves vendégszeretetre biztosan számíthat.   

A lakházak itt is bütüvel vannak az utczára fordítva, az egészet oszlopsoros tornáczozat futja körül, mely felül környilatú válívekbe megyen át. Ezen díszes tornáczozat egészen fából van ugyan, de alkatrészeinek összerovása s azoknak metszvényes ornamentikája mégis bizonyos épitészeti ügyességet feltételez. A bel-felosztás rendszerint ez: egy közép pitvar, mely sütőház és nyári konyha; egy első díszszoba, melyet vendégfogadásra s ünnepélyesebb alkalmakra használnak, s melynek fabútorzatát a kancsókkal és tányérokkal terhelt fogas, a tulipános falközeli padok, a fölepig felvetett, a párnák czifra kivarratát láttató ágy és pohárszék teszik. Hátul van a rendes lakszoba. 

Épitési anyagban e vidék nem igen bővelkedik, mert erdőik használatával fösvénykednek, azért a házfalakat vesszőből fonják, de ezt egyenlően bevakolván, szépen fehérre kimeszelik. A tetőzet náddal van fedve leginkább, de azt nagyon ügyesen tudják alkalmazni, úgy hogy könnyűsége mellett mégis biztos vizháritóul szolgál. A jobbmóduaknál a cserép- és zsindely-fedelek alkalmazása is diavatos. 

A rendszerint egy fedél alatt álló gazdasági épületek a borsajtóval együtt az udvar hátulján vannak, mit a veteményes és gyümölcsös kert követ. Ilyen a lakberendezés a mezőségi székelynél. A család belélete ismét éppen oly vonzó és patriarchális, mint bárhol egyebütt a Székelyföldön, melynek a munkásság, összetartás és szivélyesség fő jellemvonása."